Négy eszköz az autós sub mellé. Az egyik a zenét készíti elő a dobozodnak: megmutatja hol van benne tényleg a basszus, kivágja a sub sávot, és lejjebb hangolja oda, ahol a dobozod a legnagyobbat szól. A többi a vasat intézi: hogyan kösd be a subokat, mekkora LTO pakk kell alá, és mire állítsd a gaint.
Betöltöd a számot, megnézed hol van benne a basszusenergia, kivágod a sub sávot — aztán áthangolod lejjebb, a dobozod hangolási frekvenciájára.
Megmondod hány subod van, egy vagy két tekercsesek, és hány ohmosak — kirajzolja az összes lehetséges kötést, a végeredmény impedanciáját, és hogy melyik vezeték hova megy.
Szinusz a gain beállításához, lassú sweep a zörgések és a kabinrezonancia megkereséséhez, és burp-hang a méréshez — WAV-ba mentve is.
SQ-hoz: megméred, milyen messze van tőled minden hangszóró, és megkapod, mennyit kell késleltetni őket, hogy a hangkép középre üljön.
Hány cella, mekkora feszültség, mennyi a belső ellenállás — és mennyit esik a feszültség, amikor az erősítő ráhúz.
Mekkora feszültségre állítsd a gaint, milyen vastag tápkábel kell, és mekkora biztosíték való elé. Számolva, nem tippelve.
Mi ez. Néhány kis eszköz, amit SPL-es autós hangosításhoz raktam össze. Mind a böngésződben fut, regisztráció nincs, és a betöltött zene sem megy sehova — a dekódolás, az elemzés és a WAV-írás is a saját gépeden történik.
Amit érdemes fejben tartani. A sub vágó a felvétel tartalmáról mond igazat, nem az autód belsejéről: a doboz hangolása, a csomagtér rezonanciája és a kabin nyomásemelkedése ezt még átrajzolja. A bekötési segédlet pedig a névleges impedanciával számol — a multiméter ennél mindig kevesebbet fog mutatni, és ez így is van rendjén.